Diane verse jól példázza azt a változást, ami az elmúlt időszakban bennem végbement. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy eddig nem így gondolkodtam a gyermeknevelésről, csupán azt, hogy a prioritás határozottabbá vált, hogy a lényeges kérdések jobban elkülönülnek a lényegtelentől, hogy a nevelésnek csupán csak egyetlen egy útja létezik, és az a példamutatás, hogy nincs nagyobb hatalom a szeretetnél.
De beszéljen helyettem inkább a vers.
“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”
Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni még, hogy változtatni sohasem késő.
Rég nem írtam. Változtam. Hogy mivé? Remélem meg tudom mutatni, és így is hasznos leszek a számotokra.
Ezzel a videóval térek vissza, amit nem csak osztályfőnököknek ajánlok, hanem mindenkinek, akit foglalkoztat az emberi lét értelme, akik új/régi értékeket, példaképeket keresnek.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, magáról a filmről, és arra is, hogy akartok-e ilyen vitaindítókat még.
Írjátok meg kommentben.
Most a nagyobbaknak szeretnék kedvezni egy kicsit, hisz olyan unalmas lehet könyvből tanulni a vegyjeleket.
A játékot elkészíthetjük a klasszikus memorinak megfelelően is, de a változatosság kedvéért készíthetjük kétoldalas kártyákként is. Ebben az esetben is többféleképpen játszatjuk a játékot.
Kiterítjük az összes kártyát az asztalra, az oldalát tekintve akár vegyesen is. A játékosok felváltva húznak egy kártyát, és ha tudják mi van a másik oldalára írva, akkor megtarthatják, ha nem visszakerül a bankba, amit esetleg újra szét lehet teríteni. Az nyer, akinek a legtöbb kártyája van.
Játszhatjuk játékvezetővel is, ebben az esetben a játékosok sorban egymás után kapnak kártyát, és meg kell mondani, mi van a másik oldalon. Ha tudja, megtarthatja, ha nem visszakerül a talonba. Szintén a legtöbb kártyát összegyűjtő játékos nyer.
Ez a játék, amellett, hogy az elemek és a vegyjelek megtanulására kiváló, fejleszti a memóriát, és az általános műveltséget is, ha közben beszélünk is az elemekről. Ezért kisebbekkel is játszható. Nem baj, ha valamit előbb tudnak mint a tanagyag, ha azt nem kényszerből tanulják.
A kártyák most is a szertárban találhatók. Ha nem tudod a jelszót, írj egy bejegyzést azzal az e-mail címmel, amelyre a szertárbelépődet kapod.
Ezzel a társassal szeretnélek kiengesztelni, amiért olyan sokáig hallgattam.
A játék még csak 75 %-os, holnapra már teljesen használható állapotba kerül, de a végleges formájához Te is kellesz.
Készítsd el, játsszátok, és írd meg a véleményedet, ötleted!
B.Ú.É.K.!
Lados Olivér pedagógiai kulissza titkokat oszt meg egy videóban arról, hogy a különböző típusú tanulók, milyen tanári hozzáállás mellett lesznek hatékonyak.
Érdemes újra gondolni ebből a szemszögből (is) a gyermekeinkkel való tanulást.
A mindig tíz játékot a klasszikus memória játék szabályai szerint kell játszani, azzal a kivétellel, hogy nem két egyforma számok alkotják a párt, hanem olyan két szám, amelynek összege mindig tíz.
Igaz, hogy ezt viszonylag hamar megtanulják a gyerekek, de ha nem kellően és folyamatosan gyakorolják, az bizony később, akár felsőosztályban, vagy középiskolában is sok-sok, úgynevezett „elszámolt” feladatot eredményez. A pontatlan számolás pedig a legtöbb matematikai kudarc alapja, úgyhogy ne becsüld alá az elemi számolás fontosságát.
Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.
Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla. Read more »
