Én emlékszem. Alig maradt két hetem, hogy beadjam a jelentkezési lapomat valamelyik középiskolába és fogalmam sem volt, hogy mi legyek, ha nagy leszek. Csak annyit tudtam, hogy nem akarok íróasztal mellett görnyedni egésznap. Gyerek fejjel szabadságra, szabadlevegőre vágytam. Legszívesebben úszómester lettem volna, de sajna tisztességesen még úszni sem tudtam.
Szüleim azt mondták, hogy ők nem szólnak bele. Ma már azt gondolom, talán nem is tudtak, ami természetesen nem az ő hibájuk volt. Míg egy nap édesanyán egyik munkatársa fiáról mesélt, aki vegyészmérnök volt. Felcsillant a szemem, itt a megváltás. A kémiát szeretem, tudom (ált. isk.), nem kell íróasztal mellett ülni, ez nekem való! A papírt beadtam, felvettek.
Tippelhettek, mikor derült ki hogy életem egyik legnagyobb tévedése volt. Elárulom, kb. szeptember végére.
Te végiggondoltad már hogy mit tehetsz gyermeked sikeres pályaválasztásáért? Mi alapján választ, amikor már a tantárgyi szakkörök is megszűntek, a munkahelyekre nem jutnak be a gyerekek, alig látnak dolgozó embert munkaközben. Talán a médiából? Nagyon remélem, hogy nem.
Ha van ötleted, véleményed, kérlek, ne rejtsd véka alá, írd meg.
Recent Comments