Akkor a legjobb, ha az egész család részt vesz benne. Nagyon egyszerű játszani, de annál többet tud. Növeli a család összetartó erejét, megkönnyíti a családtagok közötti kommunikációt, (Kamasz vagy kamaszodó gyerekeknél ez egyáltalán nem elhanyagolható.) javítja a nyelvi képességeket, fejleszti a fantáziát. Ha papírra vetjük, évek múlva visszaolvasva, legalább olyan kellemes élményt jelent majd, mint egy fotóalbum nézegetése. Nem beszélve arról a különlegességről, hogy fényképalbum szinte minden családban van, de családmese….

Szóval a végtelenül egyszerű szabály a következő: minden résztvevő sorban, egy-egy mondattal bővíti a mesét. Mi akkor játszottuk ezt a játékot, amikor a most 5-es lányom oviba járt, és útközben meséltünk. Azóta is újra és újra kéri, hogy meséljük el ismét. A mi mesénk Berci kutyáról szólt, aki 7. kölyökként születve teljesen elégedetlen volt a külsejével, ezért elindult, hogy keressen magának szép foltokat, hegyes füleket, szép, dús farkincát, karcsú lábakat. Mindig talált magán javítanivalót.

Ha van kedvetek, itt a blogon is írhatunk mesét. Én elkezdem, folytassátok. Csupán annyi kérésem van, hogy ügyeljetek a történet folyamatosságára és lehetőség szerint minden mondat tartalmazzon valami ismeretet.

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, egy csodaszép liget bejáratánál, a rózsavirágúak rendjébe tartozó szilfa törzséhez kikötve egy rojtos, kézi csomózású turkesztáni szőnyeg lebeget.