Az idén is közel 100 000 kisgyermek és szüleik várják a szeptemberi első becsengetést. Mindenki tudja melyik iskolába fog járni, jó esetben a tanító nénivel is találkoztatok. Sajnos csak nagyon kevés helyen tartották meg az első szülői értekezletet. Már annak örülhetünk, ha erre augusztusban sor kerül vagy egy rövidke családlátogatásra számíthatunk.

Akár szerencsések vagyunk ebből a szempontból, akár nem, ezt a három hónapot mindenképpen az izgatott várakozás jellemzi. Vajon eléggé felkészültünk? Mindent megvásároltunk, megfelelő dolgokat vettünk meg. Azt ugye tudjuk, hogy törpikénk ügyes, okos, jól számol, esetleg ír és olvas is, ráadásul már nagyon várja az iskolát. A kérdés, hogy ez mennyire elég, biztosítja az iskolás évek sikerét, vagy tehetünk még valamit? Ha igen mit?

Igen, tehetünk még. Sőt ez a három hónap nagyon különleges időszak. Az óvodából már kilépett, a játék világát egyre inkább tudatos munkára felcserélő cseperedő apróságunk ott áll a bizonytalanság kapujában. Tudja, hogy be kell lépnie, csak azt nem hogy mi vár rá. Nagy lépés ez mindenki életében és ezen a bizonytalanságon, félelmen, kedves szülő, neked kell Őt átsegítened.

A folytatásban ehhez adok kapaszkodót.