Két okom is van, hogy ezt a bejegyzést megírtam.

Az egyik, hogy nem szeretném, ha a feledés homályába merülne. Szerintem közösen összehozhatunk egy csodaszép mesét, sok-sok tudománnyal.

A kezdetekről és a szabályokról itt olvashatsz.

A másik ok, hogy véget ért a tippelős játékunk, megvannak a nyertesek, és írtam, hogy egy plusz nyereményt is felajánlok, méghozzá Juditnak, aki csupán 10 Ft-tal maradt le a harmadik helyről. Ezzel szeretném megköszönni, hogy ilyen aktívan vesz részt a meseírásban.

Tudjátok, én nagyon szeretek ajándékot adni. Úgyhogy pennára fel! Folytassátok a mesét, lehetőleg a szabályokat betartva. Az eddig beérkezetteket itt összegyűjtöttem, nektek csak folytatni kell.

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, egy csodaszép liget bejáratánál, a rózsavirágúak rendjébe tartozó szilfa törzséhez kikötve egy rojtos, kézi csomózású turkesztáni szőnyeg lebeget.

Mellette egy iglu szerű építmény, amely csak formájában hasonlított az eszkimók kunyhójára, anyagában természetesen nem.

A szilfa ágán egy kicsiny pillangó próbált kiszabadulni a selyemgubóból. Lassan, de ügyesen kievickélt régi otthonából, széttárta szárnyacskáit, s csodálta annak színpompáját.

Mohamed, a repülő szőnyeg gazdája a fa árnyékában ülve, álmélkodva figyelte e teremtmény: a születés csodáját. Mohamed gyönyörködött a pillangó sokszínűségében, és a szőnyegre gondolt, melyet szüleitől kapott, akik a messze Törökországban élnek- arra az esetre, ha honvágya lenne.

Mohamed nagyon egyedül érezte magát, ezért úgy gondolta, felül a varázsszőnyegre, és elindul barátokat keresni.

 Ne fogd vissza magad, álmodj és mesélj.