jan 13
Minden kisgyermek képes szenvedéllyel játszani. Majd felnövünk, és a legtöbbünk elveszíti ezt a képességét. Nagykár, mert aki képes magát átadni egy önfeledt játéknak, az egyéb területen is képes - könnyebben képes - átélni a szenvedély érzését. Ha csak azt az előnyét nézzük, hogy a szenvedéllyel végzett dolgokat pedig ritkán szoktuk munkának nevezni, már megérte.
A játékos ember mélyebb érzelmeket képes megélni.
január 13th, 2010 at 13:56
Miért is veszítjük el felnőtt korunkra a szenvedélyes játék képességét? Mert már sokkal szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat a realitással, mint a gyerekek. A gyerekek nem is tudnak másképp tenni: ők még csak tanulják ezt a világot, a maga realitásaival együtt, fokozatosan tanulják meg elválasztani a valóságot a fikciótól. Általában iskolás korukra ezt megtanulják, de a fantázia attól még aktív marad, és most már “csak” a játékba terelve élik azt ki.
Mi meg viszont már ki sem tudjuk kapcsolni a realitást… Még akkor sem, ha ez pihentetne, megújítana, felfrissítene minket.
És ez a baj.
Üdv:
január 13th, 2010 at 14:40
Az is fontos lenne, hogy a gyerekek lássanak minket felnőtteket is játszani. Például egy közös nagy családi társasozás közben. vagy kártyapartik közben (gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik, amikor frissen megözvegyült nagynéném néhány hétig nálunk lakott, és szinte minden este kártyáztunk. Remekül szórakoztunk, sokat nevettünk. Akkoriban úgy 10-11 éves lehettem, de a játékban már “felnőtt”, hiszen három felnőttel kártyáztam. Akik ráadásul a szokásos viták helyett együtt jókat mulattak)
január 14th, 2010 at 09:29
Azonkívül, hogy magunkat is megfosztjuk egy csomó jótól, ha nem szakítunk időt a játékra, elindítunk egy láncreakciót, vagy többet is.
Mi nem játszunk, kevesebbet játszunk a gyerekeinkkel, nem mutatunk példát, nem tanítjuk meg őket játszani, ők már még úgyse fogják megtanítani a gyermekeiket, és akkor mi marad?
- Ez a gyerek folyton csak a számítógép előtt ül!
- Nincsenek barátai, nem megy sehová!
- Nem tud semminek sem örülni!
- Tűrhetetlen a modora, a legkisebb konfliktust se tudja kulturáltan kezelni!
- Nem is tudom, hogy képes-e egészmondatban, érthetően kifejezni magát!
Nem folytatom, előttem szörnyű rémképek lebegnek.
Szerintem is fontos, hogy a gyerekek be tudjanak szállni, a „felnőttek játékába.” Nyílván eljön amikor a hagyományos gyerekjátékokat kinövik. A kérdés, hogy egy légüres térbe cseppennek, amivel nem tudnak mit kezdeni és marad jobb esetben a számítógép, rosszabb esetben agyatlanság, agresszivitás. De ez már újabb morzsa témája.