Diane verse jól példázza azt a változást, ami az elmúlt időszakban bennem végbement. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy eddig nem így gondolkodtam a gyermeknevelésről, csupán azt, hogy a prioritás határozottabbá vált, hogy a lényeges kérdések jobban elkülönülnek a lényegtelentől, hogy a nevelésnek csupán csak egyetlen egy útja létezik, és az a példamutatás, hogy nincs nagyobb hatalom a szeretetnél.

De beszéljen helyettem inkább a vers.

“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”

Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni még, hogy változtatni sohasem késő.

°°°

Ui: Hamarosan játékkal is  jelentkezem.