Kincses Sziget

Ha egy gyermek játszik, addig sem csinál rosszat. Akkor nem ez a legjobb drog prevenció?

A tanulás nem attól lesz játékos, ha csinos grafikát teszünk a feladat mellé és/vagy klikkeléssel kell kiválasztani a helyes megoldást, hanem attól, ha a fókuszt áthelyezzük az alapozásról vagy a számonkérésről a játékra, magára. Amikor fontosabbá válik a versenyhelyzet és a szerencse.  Ilyen például a darts (nem automata táblán) Amikor nyerni akarsz, és közben észre sem veszed hány darab kivonást végzel el.  Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lenne kellemesebb és hasznosabb egy szorzómemori  lejátszása, mint szorzásos példák megoldása.

Minden kisgyermek képes szenvedéllyel játszani. Majd felnövünk, és a legtöbbünk elveszíti ezt a képességét. Nagykár, mert aki képes magát átadni egy önfeledt játéknak, az egyéb területen is képes - könnyebben képes - átélni a szenvedély érzését. Ha csak azt az előnyét nézzük, hogy a szenvedéllyel végzett dolgokat pedig ritkán szoktuk munkának nevezni, már megérte.

A játékos ember mélyebb érzelmeket képes megélni.

A játék akkor jó, ha teljesen bele tudsz feledkezni. Belefeledkezel, kizárod a külvilág búját, gondját, teljesen egy vagy önmagaddal. Teljesen mindegy mit játszol. Babázol vagy autóversenyt, kártyázol vagy társasjátékot, focizol vagy golfozol. És az is teljesen mindegy hány éves vagy.

A lelkednek szüksége van a játékra.