Kincses Sziget

Mostanában ritkán jut időm blogolásra, pedig mindennap gondolok rátok. Remélem azért rendszeresen játszotok, és nem fordítasz nekem hátat.

Mi igen, még az orvosi váróban is. Tegnap, miközben várakoztunk (Nem a H1N1 védőoltásért voltunk) két régi játékunk is előkerült. Az egyik a 21-es, a Játék-Suli elsőkönyvében írtam le a szabályokat. Az én táskámban mindig van egy csomag kártya. A másik pedig egy nagyon ismert, de lehet hogy elfeledett játék. Lehet hogy Neked sem jutott már rég az eszedbe? Pedig bárhol, bármikor játszható. Ez az a kivételes alkalom, amikor illik hátat fordítani a barátodnak. Igen, az írj a hátamra játékról van szó.

Sok változata ismert, néhányat felsorolok.

• Csak betűket írunk, amit ki kell találni.
• Szavakat egyszerre írunk és azt kell kitalálni.
• játszhatjuk láncjátékban, az adott szót, tovább kell írni a következő játékos hátára, majd a sor végén egyeztetni az induló szóval,
• Egészen kicsiknek mértani alakzatokat is írhatunk.
• Betűk helyett számokat is használhatunk.
• Végül, nem csak gyerekekkel lehet játszani, egy kerti-parti kellemes eleme is lehet.

Ez a játék is elég sok oldalú, egyszerre szélesíti általános műveltségünket, fejleszti kommunikációs készségünket, személyiségünket, ugyanakkor remek szórakozás is.

Ha családban játszuk ezt a játékot, akkor akár egésznap is játszható. Szükségünk van megfelelő számú személyiség kártyára. A mesealakoktól kezdve az irodalmi művek hősein keresztül a történelmi személyiségekig bárki szóba jöhet, a fontos, hogy lehetőleg mindenki ismerje ezeket a személyeket.

A játék menete a következő: mindenki húz egy kártyát, ettől kezdve felveszi a kártyán szereplő személyiségét. A játékosok pedig megpróbálják kitalálni, hogy ki kicsoda. Mindenkinek ügyelni kell arra, hogy mind a kérdések feltevésekor, mind a válaszadáskor a saját, húzott, személyiségünk szerint viselkedjünk.

Aki először kitalálja valaki személyiségét, az komoly jutalomban részesül, például Ő mondhatja meg mi legyen másnap az ebéd, vagy mindenki ír neki egy „szeretlek mert…” kártyát, vagy mentesül valami feladat alól, szabad a választás.

A játék akkor jó, ha legalább 10-15-en játékos van. Kiválasztunk egy nyomozót, neki kell kideríteni, hogy hová tűnt az üveggolyó.

A nyomozó kimegy a szobából vagy távolabb áll, hogy ne lássa, ne hallja amit a többiek tesznek.

Kezdetben kiválasztják, ki az üveggolyó őrzője. Ezt mindenki , aki a  szobában maradt, tudja. Bejön a nyomozó és elkezdi kérdezgetni a játékosokat, hogy mit tudnak az illetőről, akinél utoljára a golyót látták.  A kérdéseknek eldöntő kérdésnek kell lenni, amire igennel vagy nemmel lehet fellelni. A nevét természetesen nem kérdezheti meg, csupán személyleírást kérdezhet, pl.: szőke az illető, kék pólót visel?

A játék izgalmasabbá tehető azzal, hogy miután a nyomozó bejött, az üveggolyó őrzője tovább is adhatja azt. Ebben az esetben persze megvan a lebukás veszélye.

Ha a nyomozó megtalálta „tettest”, akkor helyet cserélnek és kezdődik elölről a játék.

Ez egy egyszerű, szórakoztató, zsúrjátéknak tűnik, pedig mennyi mindent lehet belőle tanulni. Önfegyelmet, hogy ne áruld el, hogy te vagy az őrző. Kérdezéstechnikát, hogy minél előbb eljuss a célodig. Egy jól feltett kérdés az életben is fél siker. Együttműködést, amikor észrevétlen kell átvenned az üveggolyót, és még sorolhatnám tovább, de inkább játsszatok!

Nem akarok utálatoskodni, de lassan megkezdődik az iskola és beindulnak a szülinapi zsúrok, összejövetelek az osztálytársakkal. Ehhez szeretnék hozzájárulni egy ősrégi, kétes hírű játékkal, az üvegpörgetéssel. Neked milyen élményeid vannak? Elmeséled?

Természetesen nincs szükség ma már sörös, vagy alkoholos üvegre, a félliteres PET palack is megteszi. Esetleg egy kevés vízzel megtöltve, hogy jobb legyen a húzása.

A szabályok alkalomhoz illően változtathatóak. A pörgető találós kérdést tehet fel, vagy bátorságpróbát, esetleg valami vicces feladatot adhat. Pl.: a kipörgetetett játékos menjen az ablakhoz, és mint a kutyák, vonyítsanak a holdra. Vagy minden játékosnak mondjon valami kedveset, de vicceset a következő szöveggel: Szeretem, hogy… még nem nő a bajuszod, nem lépsz a lábamra táncórán, stb.

Ebben az utóbbi játékban sok emberség tanulható, figyeljünk rá, hogy legyen, aki nem engedi elfajulni a dolgokat.

Ha van ötleted ezzel a játékkal kapcsolatban, írd meg a kommentekben.

A hétvégén rikikizni tanítottam a kisebbik lányomat és a barátainkat. A végén az is kedvet kapott, aki eleinte ódzkodott a kártyázástól. Igazán jól szórakoztunk, jó volt látni, ahogy a gyerekek is elkezdtek kombinálni, taktikázni.

Tény és való ez a játék nem az instant kategória, de a szünetben biztos lesz még néhány délután vagy este, amikor sort tudunk keríteni egy-egy partira.

Ha nem ismered a szabályát, akkor itt el tudod olvasni és más jó játékot is találhatsz.

Itt a Kincses Szigeten egyáltalán nincs szükség választásra. Nem kell hozzá más, mint 9-10 PET palack, attól függően, hogy a teke (1-2-3-2-1), vagy a bowling (1-2-3-4) alakzatot választod és egy labdára.

A palackok alsórészét a csíkig töltsd fel vízzel, csavard rá a kupakot. Alkoholos filccel számozd meg a palackokat 1-től 9-10-ig. Egy sík terepen jelöld ki a helyüket, úgy hogy ne legyenek túl szorosan se, de azért egy dőlő palack fel tudja borítani a szomszédját.

Már csak a játékszabályban kell megegyezni. Néhány példa:

• 1. A játékosok felváltva dobnak/gurítnak. Az eldöntött bábúk értékét összeadják. Mindenkinek 10 dobása van és az nyer, aki a legtöbb értéket döntötte le.
• 2. Mindenki 321-ről indul és az eldöntött bábuk értékét kell ebből levonni. Az nyer, aki előbb éri el a 0-t. Megegyezés kérdése, hogy pontosan kell-e kiszállni.
• 3. Az eldöntött palackok értékét össze is lehet szorozni, az nyer, aki 3 dobásból a legnagyobb szorzatot tudta dobni.
• 4. A kicsiknek elég, ha csak az eldöntött bábukat számolják meg, függetlenül az értéküktől.

Ne becsüljétek alá az ilyen típusú játékokat, Azon felül, hogy egy könnyed családi versenyt rendezhetünk, esetleg bajnokságot a baráti családok között, ami önmagában fejleszti a társas kapcsolatainkat, a szociális képességeket, fejleszti a szem-kéz koordinációt (a szépíráshoz elengedhetetlen), sokkal-sokkal kellemesebb, mint egy matekgyakorlás. És ne hidd, hogy erre csak első, második osztályban van szükség.

Mivel is köszönthetnénk a ma névnapjukat ünneplő Konrádokat, mint egy szalon- vagy divatosabban szólva zsúrjátékkal?

A játék neve: Keresem a párom. Lényege, hogy mindenki kap egy papírkoronát, ami a játékosok életkorától függően különböző tartalommal bír. Minden koronából készítünk egy párt, amit anélkül osztunk ki, hogy viselője láthatná, mit ábrázol. A feladat, hogy a játékosok ügyes kérdésekkel kitalálják, hogy kivel alkotnak egy párt. Egyetlen megkerülhetetlen szabály, hogy senki nem nézheti meg a saját koronáját. Egy személytől egyszerre csak egyet kérdezhetünk. A bíró az a személy, aki kiosztotta a koronákat. Ha páratlan számú játékosunk van, akkor az Ő számára egy „Fekete Pétert” kell készíteni és az a feladta, hogy erre rájöjjön. (Ha kevesen vagyunk, ez nem olyan nehéz, sajnos.)

A kicsik körében lehet például az „állatok” a téma, a nagyobbaknál híres párok, ellentétek, írók és műveik. Vegyétek elő a fantáziátok.

Akik megtalálták a párjukat, jutalomban részesülnek.

Sok boldogságot minden Konrádnak!