Más népek meséiből válogattam tízet és mindegyikből elloptam 2-3 betűt. Lehet Írásban, esetleg hangos olvasáskor, menetközben.
Talán, így izgalmasabbá válik az olvasás. Mindenesetre nagyon kell közben koncentrálni.
Érdekes módon, ha így gyakorolunk a lányaimmal, utána csökken a „kitalálom, mi lehet odaírva olvasás”, sokkal figyelmesebben olvasnak akár új, akár ismert szöveget.
Ne hagyjátok ki, ismerkedjetek más népek meséivel is.
Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt: - Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét: - Hat pár? - Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell. - Olyan sok? A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: “Mit csináltok?” és azt a választ hallja, hogy “semmit”. Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: “Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok.”
Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.
Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd. - De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr. - Tud gondolkodni? - Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.
Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán. - Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal. - Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp. - Hát az meg mire jó? - Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget. - Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.
Finom melankóliával válaszolt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!
Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?
Nagy örömömre szolgál, hogy külsős ajándékkal is meglephetlek titeket. Kreatívanyu küldött néhány kedves karácsonyi verset, dalszöveget. Ilyenkor a készülődés perceiben együtt mondogatva, énekelve, még meghittebbé tehetjük az ünnepi hangulatot.
Fogadjátok szeretettel az ajándékát!
Szeretnéd kicsit jobban megismerni Kreatívanyut? Hallgasd meg mit gondol Ő a játékról, az együtt töltött időről.
Ti mit csináltok a téli estéken? Kreatív anyu erre is ad ötleteket, akár az ajándéklistádra is felveheted! Főleg kisgyermekes családoknak.
Két okom is van, hogy ezt a bejegyzést megírtam.
Az egyik, hogy nem szeretném, ha a feledés homályába merülne. Szerintem közösen összehozhatunk egy csodaszép mesét, sok-sok tudománnyal.
A kezdetekről és a szabályokról itt olvashatsz.
A másik ok, hogy véget ért a tippelős játékunk, megvannak a nyertesek, és írtam, hogy egy plusz nyereményt is felajánlok, méghozzá Juditnak, aki csupán 10 Ft-tal maradt le a harmadik helyről. Ezzel szeretném megköszönni, hogy ilyen aktívan vesz részt a meseírásban.
Tudjátok, én nagyon szeretek ajándékot adni. Úgyhogy pennára fel! Folytassátok a mesét, lehetőleg a szabályokat betartva. Az eddig beérkezetteket itt összegyűjtöttem, nektek csak folytatni kell.
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, egy csodaszép liget bejáratánál, a rózsavirágúak rendjébe tartozó szilfa törzséhez kikötve egy rojtos, kézi csomózású turkesztáni szőnyeg lebeget.
Mellette egy iglu szerű építmény, amely csak formájában hasonlított az eszkimók kunyhójára, anyagában természetesen nem.
A szilfa ágán egy kicsiny pillangó próbált kiszabadulni a selyemgubóból. Lassan, de ügyesen kievickélt régi otthonából, széttárta szárnyacskáit, s csodálta annak színpompáját.
Mohamed, a repülő szőnyeg gazdája a fa árnyékában ülve, álmélkodva figyelte e teremtmény: a születés csodáját. Mohamed gyönyörködött a pillangó sokszínűségében, és a szőnyegre gondolt, melyet szüleitől kapott, akik a messze Törökországban élnek- arra az esetre, ha honvágya lenne.
Mohamed nagyon egyedül érezte magát, ezért úgy gondolta, felül a varázsszőnyegre, és elindul barátokat keresni.
Ne fogd vissza magad, álmodj és mesélj.
Markó Béla: Miért lassú a csiga?
Azért lassú a csiga,
mert a hátán háza,
s nem várja őt senki sem,
otthon vacsorára.
Nem siet, mert nincs miért,
akárhogy is futna,
akármerre kószálna,
ugyanoda jutna.
Otthon van ő mindenütt,
hogyha jő az este,
ágyát mindig megleli,
mégis rossz a kedve.
Mégis mindig szomorú,
eladná a házát,
hogyha tudná, van egy hely,
ahol visszavárják.
Tudna ő is szaladni,
tudna ám sietni,
de mert mindig otthon van,
nem tud hazamenni.
Akkor a legjobb, ha az egész család részt vesz benne. Nagyon egyszerű játszani, de annál többet tud. Növeli a család összetartó erejét, megkönnyíti a családtagok közötti kommunikációt, (Kamasz vagy kamaszodó gyerekeknél ez egyáltalán nem elhanyagolható.) javítja a nyelvi képességeket, fejleszti a fantáziát. Ha papírra vetjük, évek múlva visszaolvasva, legalább olyan kellemes élményt jelent majd, mint egy fotóalbum nézegetése. Nem beszélve arról a különlegességről, hogy fényképalbum szinte minden családban van, de családmese….
Szóval a végtelenül egyszerű szabály a következő: minden résztvevő sorban, egy-egy mondattal bővíti a mesét. Mi akkor játszottuk ezt a játékot, amikor a most 5-es lányom oviba járt, és útközben meséltünk. Azóta is újra és újra kéri, hogy meséljük el ismét. A mi mesénk Berci kutyáról szólt, aki 7. kölyökként születve teljesen elégedetlen volt a külsejével, ezért elindult, hogy keressen magának szép foltokat, hegyes füleket, szép, dús farkincát, karcsú lábakat. Mindig talált magán javítanivalót.
Ha van kedvetek, itt a blogon is írhatunk mesét. Én elkezdem, folytassátok. Csupán annyi kérésem van, hogy ügyeljetek a történet folyamatosságára és lehetőség szerint minden mondat tartalmazzon valami ismeretet.
Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen túl, egy csodaszép liget bejáratánál, a rózsavirágúak rendjébe tartozó szilfa törzséhez kikötve egy rojtos, kézi csomózású turkesztáni szőnyeg lebeget.
Recent Comments