A magam részéről azt gondolom igen. Az erőszakos cselekmények elkövetőit egy ideje szeretjük azzal mentegetni, hogy nem kapott elég szeretetet. A mostani híradásokban is megjelentek az ilyen irányú nyilatkozatok, méghozzá szakemberek szájából. Éppen ezért hajlamosak vagyunk ezt tényként elfogadni, majd megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy nálunk minden rendben, én nagyon szeretem a gyermekeimet.
Mit is mondhatnék többet a családról, a közös élmények fontosságáról, a példamutatásról, a szeretetről, odafigyelésről, a ….
Hallgassátok értő figyelemmel, és ha szükséges, értékeljétek át a szokásaitokat.
Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti.
De ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a legrosszabb érdemjegyet írta.
Olvasd el a történet folytatását és írd meg, neked mit jelentett.
Tovább is van, mondjam még? »
Augusztus 20-a után a legtöbb családban megkezdődik az iskolára való felkészülés. Nálunk sincs ez másképp. A tanszerek zömét már megvettük, a cipők, szoknyák, blúzok is glédában. Már csak a mentális ráhangolódás van hátra.
Én könnyen vagyok, mert elkészült a Játék-Suli első kötete. Nekem nem kell iskolás feladatokat megoldatnom a gyermekeimmel. Játszunk, miközben hangosan olvasnak, oldalakat írnak megfejtésként. Beszélgetünk, méghozzá kerek, egész mondatokban. Számolunk, összeadunk, kivonunk, osztunk, szorzunk, a legtöbbször észre sem vesszük a versengés hevében.
Elégedettek a gyermekeim, mert tudják, lehetne ezt utálatosabb formában is csinálni. Felhőtlenek, mert játék közben nincs kritika, nincs értékelés. Büszkék magukra, mert rájönnek, hogy sokkal több mindent tudnak, mint képzelték. Rájönnek, hogy a tanulás vidám és szórakoztató is lehet. Nyerni akarnak, ezért tudni akarnak.
Elégedett vagyok én is, mert nem kell a szigorú anyát játszanom, tovább rombolva a kamaszkori, egyébként is sérülékeny szülő-gyermek kapcsolatot. Elégedett vagyok, mert látom az arcukon a büszkeségüket, amikor nehéz feladatot oldanak meg. Elégedett vagyok, mert játék közben megfigyelhetem a valódi énjüket, így jobban megismerem a gyermekeimet. Elégedett vagyok, mert egy lépéssel közelebb vagyunk, hogy kiegyensúlyozott, boldog és sikeres felnőttekké váljanak.
Ha szeretnéd, hogy a gyermekeid és te magad is hasonlóan érezzetek, nézd meg a részleteket! Hihetetlen kedvező feltételek mellett juthatsz hozzá Te is az iskolára hangolódás ilyen könnyed formájához. A tudás legyen érték, a tanulás legyen szórakozás, hogy minél többre vágyjunk belőle!
Minden egészséges gyermek zseninek születik, csak aztán kineveljük belőlük. Nekem ez a meggyőződésem.
Én is ezt tettem a nagyobbik lányommal. Természetesen csupa „jó szándékból”. A legjobbat akartam neki, hogy a lehető legtöbb helyen megállja a helyét, hogy démoszthenészi módra leküzdje a hiányosságait, hogy a legtöbb embernek megfeleljen, hogy a lehető legtöbb ember szeresse, hogy legyen fegyelmezett, kötelességtudó, szorgalmas ember.
Nem hiányoztak ezek a tulajdonságok a lányomból, sőt néha már egyenesen Teréz anyának láttam. Pici lánykaként olyan természetességgel bánt az elesettekkel, vigasztalta, akinek bánata volt, bátorította bátortalanokat, soha nem adta fel, ha úgy érezte, dolga van. Azt gondoltam, hogy a mai világban ez annyira ritka kincs, hogy feltétlenül erősíteni kell. Ma már tudom, hogy hiba volt.
A legtöbb, amit tehetünk a gyermekünkért, hogy jó példát mutatunk a számukra és bátorítjuk, hogy járják a saját útjukat, segítsünk, ha kérik, de nem kell azt előre kitaposni. Hiszem, hogy mindannyian határozott céllal érkeztünk a földre és a legsikeresebb, legboldogabbak akkor lehetünk, ha ezt az utat járjuk. Mind ezt engedjük meg magunknak, de legfőképp engedjük meg a gyermekeinknek. Ne akarjuk átírni a sorsukat.
Nem csak olyan kardinális kérdésekre gondolok, mint a választott hobbi, vagy a pályaválasztás, vagy a társas kapcsolatok meghatározása. Nem vagyunk szobrászok, a gyermekünk nem egy darab kő, akit nekünk kell megformálnunk. Engedjük, hogy az legyen, aki lenni akar, ha jó példát mutatunk nem lesz semmi baj. A mi értékrendünk a miénk, elég, ha mintaként szolgál a számára, nem kell ráerőltetni. Nem baj, ha tizenévesként nem patyolat a szobája, ha mi rendet tartunk magunkkörül, számára is eljön az igény a tiszta, szép, rendezett szobára. Ha pedig magunk sem vagyunk rendesek, úgyis hiába papolunk J Ha azt látja tőlünk, hogy előbb elvégezzük a házimunkát és csak utána ülünk le pihenni, szórakozni, akkor természetes lesz gyermekünk számára is hogy előbb a házi feladat és csak utána a játék.
Minden szülő azt szeretné, ha gyermeke boldogabb, sikeresebb lenne, mint Ő maga. Erről a legtöbbünk fejében szerintem az „téveszme” kavarog, hogy ezt úgy tudjuk elérni, hogy jobbá tesszük őket, mint amilyenek mi vagyunk, hogy többet várunk el attól, mint amit mi teljesítettünk anno, hogy ki akarjuk hozni belőlük a lehető legtöbbet. A végeredmény pedig a legtöbbször csalódás. Előbb vagy utóbb, de csalódás.
Gondolj csak bele, el tudod képzelni Einsteint szép rendezett frizurával, élére rakott könyvek között, már-már csupasz íróasztal mellett? Igen vagy nem? Lehet, hogy neked is felül kellene vizsgálnod az elvárásaidat? Nem tudom, csak kérdezem.
Én magamról azt gondolom, hogy sosem akartam ráerőszakolni magam a gyermekeimre, amit ők természetesen másképp látnakJ és mind a ketten másképp látják.
Még folytatom…
Volt időd alaposan átgondolni, hogy Te, mint szülő, milyennek képzeled gyermeked iskolás éveit, de legalább is az első néhányat. Tudod, hogy mit akarsz, tehát itt az ideje, hogy konkrétumokkal is foglalkozzunk. Nézzük, mi az első teendő.
A legfontosabb, egy kisgyermek számára, hogy biztonságban érezze magát. Ehhez pedig keretekre, egyértelmű szabályokra, világosan megfogalmazott elvárásokra van szüksége. Beszélgessetek erről rendszeresen. Hidd el, leendő elsősödet most semmi sem izgatja jobban, mint hogy milyen lesz az iskolában.
Készítsétek el közösen a napirendet. Kezdjétek azzal, hogy ébresztő, majd részletesen, hogy mi következik utána, egészen az indulásig. Nagyon praktikus és dekoráció is lehet a gyerekszoba falán, ha ez egy rajzos tábla, a feladatokat ikonok jelzik, az időpontot, pedig a valódi órátok típusával megegyező (digitális vagy mutatós) vakórán jelölitek. A legjobb, ha gyermekednek engeded át ezt a feladatot, hisz ez egy remek alkalom, hogy ismerkedjen az órával, ami sok kisgyereknek okoz gondot az iskolában, amikor számot kell adni az ismeretéről. Ami azért van, mert csak tanulták, de nem használták. Tehát ragadj meg minél több alkalmat, hogy használjátok az órát, ha főleg digitális órátok van otthon, akkor azt, de vezessétek be a mutatós órával való ismerkedést is. Nem kell kikérdezni, nem kell tudnia, csak használjátok. Figyelje meg mennyit mutatat most, és mennyit, amikor a következő program kezdődik, ez hány perc. Az időérzék kialakulása hatalmas lépés a biztonságérzetük fejlődésében. Gondolj csak bele, mennyivel jobban érzed magad, ha tudod, hogy mennyi van még hátra, hogy célhoz érj.
Tehát ott tartunk, hogy megvan a reggeli rutinunk. Ugyan ezt el kell készíteni a hazaérkezés utáni időre is, egészen az esti lefekvésig.
Ez az izgalommal teli várakozás annyira jó alkalom, hogy bevezessétek ezt a napirendet, mint talán semmi más. Nem azt mondom, hogy keljetek olyan korán, mint amikor elkezdődik a suli, de a feladatok sorrendisége begyakorolható. Ha eddig figyelmeztetni kellett rendszeresen a fogmosásra, mostantól boldogan meg fogja tenni, ha nem szívesen rakta el a játékait este, most kapható lesz rá. Csupán csak azért, mert ez az iskolás élet része.
Igaz, csak akkor várható ez az eredmény, ha a „nem szeretem dolgok” mellett az izgalmasakból is ízelítőt kap, tehát a „tanulási, gyakorlási” időt is használjátok ki. Legyen olvasás, amikor Te olvasol és ezzel kapcsolatban kap feladatot, vagy beszélteted egy képről, hogy szokja a kerek egész mondatokban való beszédet, hogy gyakorolja kifejezni magát. Erre az iskolában úgysincs elég idő. vagy az írás órákra fel lehet készülni minden olyan rajzos feladattal, amikor a helyes, stabil ceruzafogást gyakoroljátok. Jó, ha ebben következetes vagy, inkább kevesebbet egyszerre, a kicsik keze nagyon hamar elfárad. A csontozatuk egyébként sem alkalmas az írásra, ez kb. 10 éves korukra fejlődik ki. (Szomorú, hogy nincs idő ezt kivárni.)
Tehát még egyszer: keveset, de azt jól. Ez egy fontos alapelv kell hogy legyen. A későbbiekben sokkal kevesebb problémánk lesz, ennek szellemében haladunk. Könnyebb valamit jól megtanulni, mint a hibát kijavítani. Könnyebb az új dolgokat kisebb, részegységekben megtanulni, mint egy nagyobb, bonyolultabb rendszerben.
Visszatérve a napirendhez. A vakáció alatt nem kell ragaszkodni az időpontokhoz, sokkal fontosabb, a sorrendiség. Az ad biztonságot, hogy tudja, mi után mi következik. Természetesen ez is csak akkor él, ha rendszeresen és következetesen betartjátok. Nem azt mondom, hogy minden nap így kell hogy elteljen, hogy ne legyen más a hétköznap, mint a hétvége, de ezt beszéljétek meg előre. A nyár egyébként sem az állandóság ideje, ott vannak a nyaralások, nagyszülői látogatások. Nyílván nem viszünk feladatlapokat a nyaralásra, de ezt megbeszélhetjük, hogy most ez más. A reggeli és az esti rutint, azért érdemes itt is végig csinálni. A szállodai szobának sem kell úgy kinéznie, mint egy csatatérnek.
A napirenden kívül fontos, hogy az elvárásaidról is beszélgessetek, ne ess túlzásba, nem konkrétumokról kell most még beszélni, nem kell meghatározni, hogy mennyit és hogy gyakoroljatok, főleg nem olyanról, hogy csak csillag és piros pont az elfogadható értékelés. Csupán olyasmikről, hogy elvárod a házi feladat elvégzését, hogy akkor is át kell nézni az aznaptanultakat, amikor nincs feladva lecke. Ugyan ez a másnapi órákra. Mi történik a napköziben és mi a feladat otthon. Mi a helyzet, ha iskolaotthonos suliba jár a gyermeked. Az hogy nincs házi feladat, valóban azt jelenti, hogy nem kell otthon tanulni, gyakorolni?
Abbahagyom, használjátok ki ezt a rövidke időt minél eredményesebben.
Legközelebb még konkrétabban fogunk foglalkozni a fejlesztendő képességekkel, tulajdonságokkal.
Megkezdődött, a gyermekek nagy-nagy örömére. Lehet lustálkodni, semmit se csinálni, illetve csak éppen azt, amihez kedvünk van. Aztán jön az augusztus vége és azt érzed, hogy ez is eltelt, anélkül, hogy bármiben is előreléptél volna.
Nem azt mondom, hogy szigorú terv szerint töltsd a nyarat, vagy hogy már most készülj a nagydoktoridra, csupán csak azt, hogy ne töltsd céltalanul. Keress valamit, amit el akarsz érni, amit meg akarsz ismerni, amiben fejlődni szeretnél. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni - persze lehet arra is - elég, ha csupán egy számítógépes program megismerése. (Ha egy gyermek ismer felhasználói programokat, nagy valószínűséggel nem csak játszani fog a gépen.) Vagy megtanulni valami kézművességet, horgászni, fotózni, teljesen mindegy, a lényeg hogy örömöt jelentsen és újat tanulj. Ha ez így lesz, akkor elmondhatod, hogy igen értékes volt a vakációd.
Hab a tortán, ha ezt szokássá teszed. Én a gyermekeimmel ezt a hetet szánom arra, hogy megbeszéljük az új szokások kialakítását, kitűzzük az új célokat, terveket készítsünk. Majd beszámolok, hogy mire jutottunk.
Tedd meg Te is itt a commentben, biztosan jól jön néhány jó ötlet másnak is.
Nézzük át, mi az, amit még megtehetsz gyermekedért, hogy sikeresebb legyen az iskolában. Tisztaszívből azt javaslom, hogy legelsőként, a saját gondolataidat, elvárásaidat, értékrendedet tedd tisztába. Egy kisgyermeknek nincs annál nagyobb fogódzkodó, ha világos, jól meghatározott keretek között élheti az életét. Jelenti ez a pontos, következetes napirendet épp úgy, mint a jól megfogalmazott, számára érthető és nagyon következetes elvárásokat.
Éppen ezért, néhány dolgot alaposan végig kell gondolnod, majd következetesen azt kommunikálnod gyermeked felé, és amint lehetséges kialakítani azokat a szokásokat, amelyeket be akarsz vezetni.
Nézzük a legfontosabbakat:
Abbahagyom, mert már így is hosszabb lett ez a bejegyzés, mint tőlem megszokhattátok. De ez nem jelenti azt, hogy ne kérdezzetek, és azt se hogy ne osszátok meg velünk a tapasztalataitokat, serítve ezzel a leendő iskolások szüleit.
Tudom, hogy nem teljes a lista, amit felvetettem, de gondolatindítónak remélem, megfelel. Minden család más, mások a lehetőségei, más az értékrendje, úgyhogy a tutit nektek magatoknak kell megtalálni. Tehát a legfontosabb, tudd, hogy mit akarsz, a többi ebből következik.
Folytatjuk, de már konkrétabb dolgokkal.
Kezdjük az elején. Mit is nevezek én instant játéknak. Azokat a játékokat, melyek bárhol, bármikor különösebb eszköz és előkészület nélkül elővehetők. Tehát nem kell elmenned a boltba és venni egy méregdrága játékot, amiről esetleg csak otthon derül ki, hogy mégsem hozza az ígért fejlesztést. Lehet, hogy már rég kinőttétek, esetleg annyira célirányos, hogy a gyermeked fejlődésével nem tud lépést tartani, nem eléggé variálható, nincs benne fejlődési lehetőség.
Mi történik ilyenkor? Felkerül a legmagasabb polcra és minden héten szépen letörölgetheted a port róla. Igaz jól mutat a gyerekszobában.
Mi van azokkal a szuper jó játékokkal, amelyek nem az előbbi kategóriába tartoznak? Amelyek tényleg jól fejlesztenek, hosszúidőn keresztül kiszolgálják a családot. Ezek azok a játékok, melyek széles korosztály számára készültek, ugyan ezek ára még drágább, de azt mondjuk, megéri. És ez így is van.
Akkor meg mi a baj velük? Miért is kerülnek a legmagasabb polcra ezek is? Miért vesszük le többször azért, hogy az ominózus port töröljük le, mint hogy játszunk vele? Tapasztalatom szerint ezek a játékok, függetlenül, hogy mi van a dobozára írva, többórás játékok, és kinek van a mai rohanó világunkban erre ideje. Főleg rendszeresen? Neked mennyi jut? Te mennyit játszol a gyermekeddel naponta, hetente, havonta?
Ezért találtam ki az instant kategóriát, mely kellőképpen rövid ahhoz, hogy akár a mindennapi rutinba is be tudd illeszteni. 15-20 perc vacsora előtt, vagy fürdés után mindenkinek bele férhet az idejébe. Többnyire nem is igényelnek különösebb segédeszközt. Nem beszélve arról, hogy aznap, amikor játszottál a gyermekeddel, egészen biztos, hogy tettél valamit a jövőjéért.
Én úgy tervezem, hogy ha az idő engedi, strandolunk, ha nem, akkor társasozunk, vagy az udvaron játszunk a szomszéd gyerekekkel. Mármint azokkal a gyerekekkel, akik nem lázas ismétléssel, a következő tanévre való felkészüléssel töltik ezeket a napokat.
Na, nem. Nem a felkészüléssel van a bajom, hanem a lázas készüléssel. Sőt, kifejezetten arra biztatlak, hogy készülj a következő évre, mert az sem lesz könnyebb, mint az előző volt. Ha pedig arra gondolok, hogy van mit bepótolnod és nem teszed, akkor kifejezetten nehezebb lesz, mint előző évben.
Tudom, utálatos vagyok. Még ki sem osztották a bizonyítványt és én máris a nyári szünet „megkurtításáról” beszélek. Nem, nem így van. Azt mondom, mérd fel a hiányosságaidat, mi az, amit pótolni kell, mi az, amit gyakorolni kell, hogy el ne felejtsd és készíts haditervet. Haditervet, hogy mindez ne utálatos, unalmas gyakorlás legyen, hanem tartalmas családi szórakozás.
A segítség hamarosan érkezik.
Recent Comments